Kivonat a
Pannonhalmi Főmonostor Oblátus Közösségének Szabályzatából

1. Hivatás oblátus életre

Krisztus minden embert meghívott, hogy kövesse őt. Keresztségünkkel el is indultunk felé. Kishitűségünk miatt azonban tetteinkkel csak nehézkesen tudjuk élni Evangéliumának szavait. Ezért van szükségünk arra, hogy a lelki élet tanítómestereire figyeljünk, akik gyakorlati lépéseket rajzolnak elénk, melyekkel Krisztus felé közelíthetünk. Sok út van őhozzá. Ezek egyikét Szent Benedek írta le Regulájában, melyet az Úr szolgálata iskolájának nevezett. Eszerint élnek a monostorokban a szerzetesek, akiknek tanúsága a világban élő embereket is vonzza, hogy Szent Benedek csodálatra méltó harmóniája segítse az ő életüket is. Oblátus az lesz, akit Isten meghív, hogy ily módon alakítsa át életét. Keretek közé szűkíti bejárható útját, de széles lelki távlatok nyílnak meg előtte. Az oblátus hivatása tehát éppúgy az Evangélium megélése, mint minden keresztényé, de életét sajátossá teszi az, hogy ennek gyakorlatában Szent Benedek útmutatásához vonzódik és ragaszkodik. Élete hétköznapi körülményeit el nem hagyva, oblációja által különleges formában csatlakozik egy bencés monostorhoz, és törekszik Szent Benedek Regulája szellemében élni. Nem monasztikus szerzetes, mégis a bencés közösség tagja. Nem áll az apát joghatósága alatt, de elismeri őt lelki atyjának. Jogilag úgy kapcsolódik a bencés közösséghez, mint más szerzetes közösségek esetében a harmadik rendiek.

2. Az obláció fogalma

Az obláció Istennek adott és az Egyház által elfogadott ígéret radikálisan megvalósított keresztény életre a Regula szellemében a monostorhoz csatlakozva.

3. Jelöltidő

A monostorhoz való csatlakozás fokozatosan történik. A felvételi kérelem már bizonyos lelki-szellemi kapcsolatot tételez fel a bencés közösséggel. Alapfeltétel, hogy a jelentkező katolikus, hitét élő személy legyen, akinek rendezett kapcsolata van az Egyházzal. Aki már szerzetesi fogadalmat tett, vagy harmadrendhez vagy hasonló közösséghez tartozik, nem lehet oblátus. Erről az oblátus rektornak bizonyságot kell szereznie.
A jelöltidő egy év. Ezt az időt a dékán javaslata alapján az oblátus rektor meghosszabbíthatja, illetve rendkívüli esetben csökkentheti. A jelöltidő alatt az oblátus közösség is megismerkedik a jelölttel, és a jelölt is tisztázza magában, hogy valóban ebben az elkötelezett életformában kíván-e élni.

4. Beöltözés, noviciátus

A jelöltidő elteltével a jelölt kérheti beöltözését, s ezzel novíciusi idejének megkezdését. Erre engedélyt a főapát adhat az oblátus rektor és a dékán javaslata alapján. Ők viszont hallgassák meg az oblátus közösség véleményét, és csak akkor javasolják a beöltözés engedélyezését, ha meggyőződtek a jelölt alkalmasságáról, a keresztény életre való komoly törekvéséről, valamint a dékáni közösséghez és a monostorhoz való jó kapcsolatáról.
A beöltözés ünnepélyes keretek között, a templomban, a közösség jelenlétében történik. A beöltözés a szándékot jelzi, hogy a novícius igyekszik az új embert magára ölteni (Ef 4,21). Oblátus nevet is kap, az késztesse, hogy védőszentje példájára mindennapi megtéréssel új emberré váljék. Külső jegyként megkapja a Szent Benedek érmet. Személyi adatait az Oblátuskönyvbe bevezetik.
A noviciátus legalább két év az oblátus rektor döntése szerint. Ezalatt a novícius elmélyülten tanulmányozza a Regulát, megvizsgálja, hogy hogyan tudja azt megélni a világban elfoglalt helyén. A próbaidő során az oblátus rektornak és a dékánnak fokozott figyelemmel kell kísérnie a novícius lelki fejlődését.

5. Obláció

A noviciátus letelte után a főapát az oblátus rektorral és a dékánokkal való egyeztetés alapján dönt a novícius oblációjának engedélyezéséről. Az oblátus rektor és a dékán, az oblátusok véleményét meghallgatva csak akkor javasolja az obláció engedélyezését, ha meggyőződtek a novícius lelki és személyes érettségéről, Szent Benedek Regulája szerinti keresztény életre való komoly törekvéséről és arról a szilárd elhatározásáról, hogy lelki közösségben kíván élni a monostor szerzeteseivel és oblátusaival.
A novícius oblációját " önmaga felajánlását " ünnepélyes keretek között, az Úr oltáránál, az oblátus közösség jelenlétében teszi le a főapát, az oblátus rektor vagy a főapát által megbízott személy kezébe. Az oltáron aláírt felajánlási okmányt Pannonhalmán a kolostorban őrzik.

6. A bencés oblátus lelki élete

A bencés oblátus lelki életét Jézus Krisztus Evangéliuma és a bencés szerzetesi hagyományok határozzák meg. Az oblátus a liturgia által vesz részt a számára lehetséges mértékben a monostor közösségi áldozatában és imájában. A reggeli dicséret (laudes) és az esti dicséret (vesperás) imádkozása az oblátus életének szerves része. A belső imádság és a lelki olvasmányok, különösen a Szentírás és a Regula rendszeres olvasása lényeges az oblátus számára.
Az engedelmesség szellemében az oblátus napi feladatait családban, munkában, egyházban, közösségben és a felebarátnak tett szolgálatban Isten szolgálataként ismeri fel. Igyekszik vonzó jellé válni a világban, elérhetővé és nyitottá válni, ha valakinek szüksége van segítségére. Naponta keresi, hogyan teheti tisztábbá életét. Soha nem elégszik meg azzal, amit Istennek és az embereknek ad, de amit tőlük kap, azzal mindig elégedett. Arra törekszik, hogy a mindennapit jól tegye, nem arra, hogy a rendkívülit keresse. Evangéliumi életével a keresztény közösség anyagi, szellemi, erkölcsi és lelki javakban való haladását mindig segíti.

7. Közösség a monostorral

A monostori közösség és az oblátusok között élő a kapcsolat az imán, az áldozaton, a segítségnyújtáson és a lelki támogatáson keresztül.
A monostor lelki képzést biztosít az oblátusok számára oblátus gyűlések, lelkigyakorlatok, oblátus levelek útján. Az oblátusok lehetőség szerint használják ki a monostor által felajánlott alkalmakat a találkozásra, a lelki elmélyülésre. A monostor biztosítja az oblátusok számára a részvételt a szerzetesek imájában és áldozatában. Az obláció által mindig monostoruk kegyelmi- és imaközösségében vannak. Az oblátus levelek azt is szolgálják, hogy az oblátusok értesüljenek a monostor életéről, gondjairól, örömeiről.
Az oblátus közösségről (élő és meghalt testvérekről) havonta szentmisében emlékeznek meg a bencés közösségben.

8. Az oblátus közösség szervezete és működése

Az oblátus közösség a Pannonhalmi Főmonostor főapátjának felügyelete alatt, az oblátus rektor irányításával,a dékánok által vezetett csoportokban működik. A csoportok (dékániák) létszáma lehetőleg ne haladja meg a 12 főt.
A főapát mint elöljáró felelősséget érez az oblátusok bencés szellemben történő előrehaladása, képzése iránt. Ezért oblátus rektort bíz meg azzal a feladattal, hogy a folyamatos képzésről, lelki vezetésről gondoskodjék, lelkigyakorlatokat és oblátus találkozókat szervezzen.
Az oblátus rektor megbízását a főapát vonhatja vissza. A kinevezéssel kapcsolatban hallgassa meg az oblátusok " dékánok által közvetített " javaslatait.
Az oblátus rektor irányítja a közösség lelki, szellemi életét. Rendszeresen látogatja a dékániákat. Feladatát elsődlegesen a dékánok felkészítése révén látja el.
Az egyes csoportok dékánjait az oblátus rektor jelöli ki és a főapát hagyja jóvá. Döntésekor vegye figyelembe a csoport tagjainak véleményét, javaslatait. Az oblátus rektor segítőjeként vezeti a dékán az oblátus csoport rendszeres találkozóit. Munkáját az oblátus rektor irányításával végzi. Gondoskodik saját dékániájáról, közvetít az oblátusok és az oblátus rektor között. A dékánok feladata, hogy osszák meg az oblátus vezető terheit, vegyék át mindazt, ami ezekből átvehető "mindenben viseljék gondját a maguk dékániájának" (RB 21,2).

9. Az oblátusok közösségi élete

A monostorhoz való tartozás és a bencés közösségi életstílus követése testvéri kapcsolatot teremt az egyes oblátusok között. Ez kiterjed más monostorok oblátusaira is, hisz céljuk és útjuk ugyanaz. Az oblátusok egymás közötti kapcsolatát áthatja az istenkeresés, az egymásért mondott imádság, a szolgálat szelleme. Egymásban Krisztust lássák és szeressék. Egymásra figyeljenek, gondjaikat osszák meg egymással.